Fodroskel termesztés

Gyökere gyorsan fásodó karógyökér, amely alul néhány vastagabb oldalgyökérre ágazik. A mélyre hatoló gyökérzet biztos tartást ad a nagy zöldtömegnek. A szár hossza fajtánként változó: 80–170 cm. 14–20 levelet hoz a szár hosszán egyenletesen. Levélnyele majdnem olyan hosszú, mint maga a kékeszöld, viaszos levél. A második évben hoz virágot és magot; a virágszár akár 2 m-re is megnőhet. A méhek nagyon kedvelik a virágát, mert sok pollent sok és nagyon cukros nektárt termel. Magjai körülbelül 1 mm-esek, gömb alakúak, sötétbarnák.

A bimbós kel mellett a másik leghidegtűrőbb káposztaféle. A nyári meleget is jól tűri, fejlődését a hőmérséklet ingadozása alig befolyásolja. Hazánkban a leghidegebb teleken sem fagy ki. Félárnyékban vagy vonuló árnyékban is megmarad. A káposztafélék közül a legkevesebb vizet igényli; helyenként akár öntözés nélkül is termeszthető. Szinte bármilyen talajon termeszthető. Tápanyagigénye jelentős.

A leveles kel vagy fodros kel bizonyos változatai akár 80-90 cm magasra is megnőnek. Jellemzője, hogy a legtöbb káposzta félével ellentétben nem növeszt fejet. Első évében dús, húsos leveleket hajt, a másodikban magszárat hoz. A leveles kel kb. -15°C-ig fagytűrő, ezért az egyik legjelentősebb téli, szezonális zöldségünk. Vitaminokban (A-, B2-, B6-, B9-, C- és K-vitamin) és ásványi anyagokban (kalcium, kálium, magnézium, mangán, vas) gazdag, valamint nagy mennyiségben tartalmaz karotinoidot, omega-3 és omega-6 zsírsavakat.

A zsenge, friss levelek salátába téve, zöldturmixokba keverve használhatók, a nagyobb levelek párolva, főzve és sütve is felkészíthetők. Fogyasztása serkenti az anyagcserét és az emésztést, segíti a vitaminok, ásványi anyagok jobb hasznosulását, gyulladáscsökkentő, sejtvédő tuljadonságú, valamint magas antioxidáns tartalmának köszönhetően erősíti az immunrendszert.

A leveles kel vetőmagokat 1-1,5 cm mélyen vessük el, a növény a talaj minőségére nem túl igényes. A vetés ideális ideje május, június, de júliusban és augusztusban is elvethető. A sor- és tőtávolság 30-40 x 50-60 cm. Remek előveteményei a bab, a borsó, a cukorborsó, a sárgarépa és a spenót, de káposztaféle után ne ültessük. A kezdeti növekedési szakaszban vízigényes, ezért rendszeres öntözéséről ekkor gondoskodnunk kell. A leveles kel később elég igénytelen növény. Kedvelt azonban a kártevő rovarok körében, ezért rovarvédelme fontos.

Ha nem szeretnénk permetezni, érdemes szúnyoghálóból keretet készíteni, és azt az ágyás felé helyezni. A nyár elején vetett leveles kel friss, külső levelei augusztusban, szeptember elején már szüretelhetők. Mindig csak a levelek egyharmadát szedjük le, mert így fog tud egészen kora tavaszig életben maradni. Íze télen a legfinomabb, édeskés, zamatos.

A fodroskel, a káposzta eredményes termesztése

A káposztafejet a rétegesen egymásra boruló levelek alkotják, tehát lényegében egy nagy rügy. Ha a káposzta nem fejesedik, szedjük ki a földből, és használjuk fel a leveleit tavaszi zöldsalátának. Ezeknek a növényeknek sok fajtája igen dekoratív is, újabban ismét nagy népszerűségnek örvendenek, és újraélesztik a virágok közötti zöldségtermesztés hagyományát.

Vessük a magokat sejtes szaporítótálcára vagy melegágyba. A kicsírázott növényeket akkor ültessük át, ha már erős gyökereket fejlesztettek. Ha azt látjuk, hogy a palántán nem alakul ki megfelelő növekedést biztosító hajtáscsúcs, távolítsuk el és pótoljuk egészséges palántával a megfelelő fejesedés érdekében.

A palántákat a veteményesben is olyan mélyre ültessük, mint ahogy a magágyban vagy a szaporítótálcán voltak. Az ültetés előtt mindegyik növényke gyökerét mártsuk földes vízbe. Ha már erőre kaptak az új helyükön és szépen növekednek, kupacoljuk föl a tövük körül a földet. Ez stabilabbá teszi a fiatal növényeket, mert arra készteti őket, hogy a száruk mentén új gyökereket eresszenek.

A káposzta gyökerét egy légyfaj támadhatja meg (Delia radicum). Ezeket a kártevőket úgy tarthatjuk eredményesen távol, hogy ha pl. egy régi szőnyegdarabot vagy kartonpapírt terítünk minden palánta töve köré. A káposzta betakarítását követően a fejek levágása után maradt tőcsonkokat ne húzzuk ki a földből, hanem éles késsel ejtsünk kereszt alakú bemetszést a tetejükön. A metszésből 4-5 laza káposztafej fog sarjadni, lehetővé téve a második betakarítást. A "Calabrese" típusba tartozó rózsabrokkolik is könnyedén rávehetők a kétszeri termésre ezzel a módszerrel.

A gyökérgolyvát a több évtizede a talajban élő mikroszkopikus gombák idézik elő, ha megfelelő gazdanövényre találnak. A földből kiszedett beteg növényeket mindenképpen égessük el, ne komposztáljuk, mert ezzel csak további táptalajt adunk a betegségnek. Az alábbi termesztési módszerekkel is felvehetjük a gyökérgolyva ellen a harcot:

A gyökérgolyvát okozó gomba nedves, savanyú talajban érzi jól magát. A 7-7,5 közötti pH érték az ideális, az ilyen kémhatású talajban a gomba már nem él meg. Rendszeresen meszezzük a talajt mészpor, mészkő- vagy dolomitőrlemény kiszórásával, de ez a kezelés ősszel történjen, hogy az anyag a következő vegetációs időszak előtt kifejthesse hatását a talajon.

A káposztafélék ültetése előtt néhány hónappal forgassunk az ágyásba érett trágyát, minden négyzetméterre egy talicskányit. A kötött talajt sóder bedolgozásával javíthathuk.

Termesszük a káposztaféléket vetésforgóban: három éven belül ne kerüljenek vissza ugyanabba az ágyásba, különben könnyen elszaporodik a gyökérgolyva gombája és a káposztarontó légy is könnyebben hozzájut a kedvelt csemegéhez.

Karózzuk az egyedileg nevelt bimbóskelt, valamint a brokkolit. A fejnehéz kelkáposztasorokat és a karfiolt is támasszuk meg, nehogy kidőljenek.

A paradicsomról úgy tartják, hogy riasztó hatással van a káposztalepkére. Rendszeresen helyezzünk a káposztalevelekre paradicsomnövényről levágott tősarjakat vagy leveles zanót- , illetve páfrányágakat. E növények szagát a lepkék ki nem állhatják, és messze elkerülik a káposztaágyást. 

A káposztaféléket gyógynövényként is használhatjuk, gyomorbántalmak, gyomorfekély esetében. Mindez nem csoda, a fejeskáposzta gazdag értékes anyagokban: kiemelkedően magas C vitamin tartalmuk, de van bennük A és B vitamin, különféle ásványi anyagok és rengeteg rostanyag. Számos étvágygerjesztő és emésztésjavító enzimet is tartalmaz.

A káposztaleveleket használják még megfázás, kisebb égési sérülések és lassan gyógyuló sebek kezelésére. A borogatáshoz válasszunk 3-5 szép színű, tiszta, egészséges levelet, vágjuk ki belőlük a nagy ereket, majd sodrófával zúzzuk össze. Helyezzük a leveleket az érintett területre. A borogatást naponta kétszer cseréljük. A gyógymód akkor igazán hatékony, ha alkalmazás előtt vasalóval megmelegítjük a leveleket.

Leveles vagy fodroskelnek is nevezik a fej nélküli káposztát. Érdemes neki helyet szorítani a konyhakertben, mert jól tűri a  kemény fagyokat, és a gyökérgolyvának is könnyebben ellenáll mint a többi káposztaféle. A fodroskelt áprilisben vessük, a leveleket az első fagyoktól kezdve egész télen át szedhetjük, igény szerint. Először a növény közepéről szedjünk néhány zsenge, fiatalabb levelet, a megmaradókat szükség szerint télen is felhasználhatjuk.