Szója termesztés

A szójabab termesztése

Éghajlat és talaj

A szójabab meleg évszakos növény, amelyet nyáron kell termeszteni. A szójabab termesztésére a vályogos, jó vízelvezetésű, termékeny talaj alkalmas. A szójabab termőföldjének előkészítését megfelelő szántással, majd létrával kell elvégezni.

A szójabab hagyományos, nem erjesztett élelmiszeripari felhasználásai közé tartozik a szójatej, amelyből tofut és tofubőrt készítenek. Az erjesztett szójaételek közé tartozik a szójaszósz, az erjesztett babpaszta, a nattō és a tempeh. A zsírmentes (zsírtalanított) szójaliszt jelentős és olcsó fehérjeforrás az állati takarmányok és számos csomagolt étel számára. Például a szójababtermékek, mint például a texturált növényi fehérje (TVP), számos hús- és tejhelyettesítő termék összetevője.

A szójabab jelentős mennyiségű fitinsavat, diétás ásványi anyagokat és B-vitaminokat tartalmaz. Az élelmiszerekben és ipari alkalmazásokban használt szója növényi olaj a szójabab termés feldolgozásának másik terméke. A szójabab a legfontosabb fehérjeforrás a haszonállatok takarmányozására (ami viszont állati fehérjét ad az emberi fogyasztásra).

Vetés

Június közepe a legjobb időpont a szójabab vetésére. A magokat vetőgéppel kell elvetni 45-50 cm-es sortávolsággal. A magok sortávolsága pedig 4-7 cm. Az 1 hektáros területen a vetésnél 25-30 kg-os vetőmagmennyiséget kell alkalmazni.

Műtrágyák

A szója képes a légköri nitrogén felhasználására, de ez nem elegendő. Ezért a növényt a teljes nitrogénszükséglet 10-15%-ával kell ellátni. A hektáronkénti 12,5 kg nitrogén és 32 kg foszfor elegendő. Káliumra pedig csak akkor van szükség, ha hiányt észlelünk.

Öntözés

A szójababot általában öntözéses körülmények között termesztik. Ha nyáron termesztik, 5-6 öntözést igényel.

Növényvédelem

A fehér légy, a dohányhernyó, a szőrös hernyó, a hólyagos bogár néhány kártevő, amelyek megtámadhatják a szójatermést, és amelyek elleni védekezéshez megfelelő kártevőirtási módszereket lehet alkalmazni.

Csírázás

A növekedés első szakasza a csírázás, amely először a mag gyökérsarjak megjelenésekor válik nyilvánvalóvá. Ez a gyökérnövekedés első szakasza, és ideális termesztési körülmények között az első 48 órán belül bekövetkezik. Az első fotoszintetikus struktúrák, a sziklevelek, a hipokotilból, a talajból kiemelkedő első növényi struktúrából fejlődnek ki. Ezek a sziklevelek egyrészt levelekként, másrészt tápanyagforrásként szolgálnak az éretlen növény számára, és az első 7-10 napban táplálékot biztosítanak a csemetének.

Érés

Az első valódi levelek egy pár egyszerű levélként fejlődnek ki. Ezt az első párat követően az érett csomópontok három pengőből álló összetett leveleket alkotnak. Az érett, háromlevelű levelek, amelyekben egy-egy levélben három-négy levélke van, gyakran 6-15 cm hosszúak és 2-7 cm szélesek. Ideális körülmények között a szár növekedése folytatódik, négynaponta új csomópontokat hozva létre.

A virágzás előtt a gyökerek naponta 2 cm-t is nőhetnek. Ha a rhizobiumok jelen vannak, a gyökérgümőzés a harmadik csomópont megjelenésekor kezdődik. A noduláció általában 8 hétig folytatódik, mielőtt a szimbiózis fertőzési folyamata stabilizálódik.[15] A szójabab növény végső jellemzői változóak, olyan tényezők, mint a genetika, a talajminőség és az éghajlat befolyásolják a formáját; azonban a teljesen érett szójabab növények általában 50 és 125 cm (20 és 50 in) közötti magasságúak és 75 és 150 cm (30 és 60 in) közötti gyökérzetmélységűek.

Virágzás

A virágzást a naphossz váltja ki, és gyakran akkor kezdődik, amikor a nappalok 12,8 óránál rövidebbek lesznek[15] Ez a tulajdonság azonban nagyon változó, a különböző fajták eltérően reagálnak a naphossz változására[18] A szójabab feltűnésmentes, öntermékeny virágokat képez, amelyek a levél hónaljában nyílnak, és fehér, rózsaszín vagy lila színűek. Bár nem igényelnek beporzást, mégis vonzóak a méhek számára, mivel magas cukortartalmú nektárt termelnek.

A szójafajtától függően a virágzás megkezdésével a csomók növekedése leállhat. Azokat a fajtákat, amelyek a virágzás után is folytatják a csomófejlődést, "indetermináltaknak" nevezik, és leginkább a hosszabb tenyészidővel rendelkező éghajlatokon alkalmazhatók. Gyakran előfordul, hogy a szójababok még a magok teljes érése előtt lehullatják a leveleiket.

Kicsi, lila szójabab virágok

A termés egy szőrös hüvely, amely három-öt fürtben nő, mindegyik hüvely 3-8 cm hosszú, és általában 2-4 (ritkán több) 5-11 mm átmérőjű magot tartalmaz. A szójababmagok sokféle méretűek és héjszínűek lehetnek, mint például fekete, barna, sárga és zöld. A tarka és kétszínű maghéj is gyakori.

Betakarítás

A termés akkor válik éretté és betakaríthatóvá, amikor a levelek megsárgulnak és a hüvelyek kiszáradnak. A betakarítás történhet kézzel, sarlóval vagy cséplőgéppel.

Vetőmagok ellenálló képessége

Az érett bab héja kemény, vízálló, és megvédi a sziklevelet és a hipokotilt (vagy "csírát") a károsodástól. Ha a maghéj megreped, a mag nem csírázik ki. A maghéjon látható heget hilumnak nevezik (színei: fekete, barna, buff, szürke és sárga), és a hilum egyik végén található a mikropyle, vagyis a maghéjon lévő kis nyílás, amely lehetővé teszi a csírázáshoz szükséges víz felszívódását. Egyes magvak, mint például a nagyon magas fehérjetartalmú szójabab, képesek kiszáradáson átesni, de a vízfelvétel után túlélnek és újraélednek.

Nitrogénmegkötő képesség

Sok hüvelyeshez hasonlóan a szójabab is képes a légköri nitrogén megkötésére, a Rhizobia csoportba tartozó szimbionta baktériumok jelenlétének köszönhetően.